Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?

E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?

E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?

E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.

forrás: gondolkodom.hu

Ma este 8-fél 9 körül, a 32-es buszon ülve hazafelé tartottam és éppen ment le a nap. Tiszta volt a levegő, mert a tegnap esti hidegfront kisöpörte a szmogot, a párát és a forróságot, a lemenő nap fénye pedig aranysárgára festette a fákat, az emeletes házak felső szintjeit és az erkélyeket.

Ezt a palackot egy dzsinn lakja. Még szokatlan neki az új mente, de majd belevállasodik, és mire kiszabadul innen gyönyörű lesz ránézni! Erezni szalmaillatát, suhanását, bársony ruhájának édes tapintását, csinos nemezcsizmájának hosszú, puha lépteit az ízes galambica illatú soron.
No, akkor barátom, akkor újra a dzsinnek világa lesz itt; nagy királyok fognak uralkodni, igazságosan, bort és embert szeretve, és a tündérek visszaköltöznek majd erdeinkbe; akkor a szerelem újból a hosszú hajú menyecskéké lesz, s hangos, a bortól mámoros vitézek roppant lüktetésétől; szőlővirágillat a lány bőrén, jaj!
Te akkor már öregember leszel. De legyen ez a szőlőlé életed utolsó korty boldogsága. Nyisd ki szép, öreg kezeddel, tölts belőle rengeteg iccébe, fogd közben úgy, hogy a penész rávigyorogjon a falevelekre, féltékeny nap nyarára. Két kézzel támaszd a palackot, mert akkor már nehéz lesz. Nagy poharakba tölts, hogy a bor Istene lássa: beletalálsz még a közepébe!
Mikor lefolyik sós csontjaid közé, legyen agg szemedben csillogás, szép szál fiaid boldog mosolyának tükre; hozon a borhoz szép asszonyod bakonyi szarvasderekat, mangalica szalonnáján megpihenve, feldíszítve áfonyával, jó erdélyi hegyekből; legyen büszke szép halála az állatnak, magyar vadász nyilától, és ékes kegyelméből.
Ha még élek, hívj meg engem is! Még ha haragszol is rám akkor éppen. De ha nem élek, és már fenn vagyok gyere el a síromhoz, hozz néhány cseppet e nedűből, öntsd rá a földre, beszélj hozzám és mielőtt te is feljössz, emlékezz erre a szép, ifjú duhaj estére, mely volt Krisztus Királyunk uralkodásának 2003. esztendejében február csudaszép 26. napján. Idd, Barátom, én ölellek!"

Tiffán Zsolt

forrás: www.tiffans.hu

Jöjj, május,
mondd el nekem,
mondd el,
mi a szerelem.

Június te léha
kényeztess néha
és esténként
beszélj velem

Július te drága
Ne hagyd, hogy árva
Lelkem csak várjon
Őrá hiába

Augusztus az olyan
mint egy érett szilva
lekváros pite
Megterítve

És ha szépen lassan lemondok rólad
És már tegnap a holnap
És már vége az évnek
Hiába nézlek

Igyál bort, ez az örök élet. Az ifjúság ennél többet nem ád. Eljött a bor, a rózsák és a részeg cimborák kora. Legyen ez boldog pillanat. Ez a perc az életed.