A lenti József Attila-vers gondolatmenetét követve, íme egy igazi klasszikus: Erkel Ferenc Bánk bán c. operájának híres dala, a Hazám, hazám szokatlan feldolgozásban - Katona József és Erkel is most biztos headbangelnek a sírjukban:)

Akkor ma estére még egy poszt - mostanság sokat hallgatom a soproni illetőségű Dalriada együttest (tőlük már idéztem dalszöveget), legfőképpen azért, mert legutóbbi albumukon Arany János balladáit zenésítették meg a Fajkusz banda népzenészekből álló csoporttal együttműködve, nem is akármilyen színvonalon.

Szegény asszony, volt neki hét fia
Járt nap-nap után napszámba.
Egy nap nem kapott már más egyebet,
Egyetlen csupor sebes tejet.

Lelkére kötötte a hét fiúnak,
Minden ételük e kis tej.
Nem szabad hozzája nyúlni, elébb
Szaporítni kell liszttel.

Asszony este jő, és csepp tej se volt,
Mérgében mondá fiúknak:
Most, ha megettétek mind a tejet,
Heten hét hollóvá váljatok!

Búsula az asszony, hogy tudta ő
Édes vérit így átkozni?
Repül a hét holló, vissza se jő,
Gyermek nélkül kellett maradni.