Ezt a palackot egy dzsinn lakja. Még szokatlan neki az új mente, de majd belevállasodik, és mire kiszabadul innen gyönyörű lesz ránézni! Erezni szalmaillatát, suhanását, bársony ruhájának édes tapintását, csinos nemezcsizmájának hosszú, puha lépteit az ízes galambica illatú soron.
No, akkor barátom, akkor újra a dzsinnek világa lesz itt; nagy királyok fognak uralkodni, igazságosan, bort és embert szeretve, és a tündérek visszaköltöznek majd erdeinkbe; akkor a szerelem újból a hosszú hajú menyecskéké lesz, s hangos, a bortól mámoros vitézek roppant lüktetésétől; szőlővirágillat a lány bőrén, jaj!
Te akkor már öregember leszel. De legyen ez a szőlőlé életed utolsó korty boldogsága. Nyisd ki szép, öreg kezeddel, tölts belőle rengeteg iccébe, fogd közben úgy, hogy a penész rávigyorogjon a falevelekre, féltékeny nap nyarára. Két kézzel támaszd a palackot, mert akkor már nehéz lesz. Nagy poharakba tölts, hogy a bor Istene lássa: beletalálsz még a közepébe!
Mikor lefolyik sós csontjaid közé, legyen agg szemedben csillogás, szép szál fiaid boldog mosolyának tükre; hozon a borhoz szép asszonyod bakonyi szarvasderekat, mangalica szalonnáján megpihenve, feldíszítve áfonyával, jó erdélyi hegyekből; legyen büszke szép halála az állatnak, magyar vadász nyilától, és ékes kegyelméből.
Ha még élek, hívj meg engem is! Még ha haragszol is rám akkor éppen. De ha nem élek, és már fenn vagyok gyere el a síromhoz, hozz néhány cseppet e nedűből, öntsd rá a földre, beszélj hozzám és mielőtt te is feljössz, emlékezz erre a szép, ifjú duhaj estére, mely volt Krisztus Királyunk uralkodásának 2003. esztendejében február csudaszép 26. napján. Idd, Barátom, én ölellek!"

Tiffán Zsolt

forrás: www.tiffans.hu