Akkor ma estére még egy poszt - mostanság sokat hallgatom a soproni illetőségű Dalriada együttest (tőlük már idéztem dalszöveget), legfőképpen azért, mert legutóbbi albumukon Arany János balladáit zenésítették meg a Fajkusz banda népzenészekből álló csoporttal együttműködve, nem is akármilyen színvonalon. Ahogy azt több rock/metálzenei portálon is olvasom, a Dalriada epikus folkmetál stílusa a kemény riffeket ötvözi mesteri módon a magyar népzene hagyományaival, valahol a Szörényi-Bródy szerzőpáros által kitaposott úton. Ezért is kedvelem őket, mert politikamentesen és szélsőséges ideológiáktól mentesen egyszerűen csak felhasználják a magyar népzene dallamkincsét, gazdag mondavilágát, legendáit, metál stílusba oltva.
Az Arany-albumról személyesen a Szent László legendáját feldolgozó dupla szám a kedvencem, az első rész vidám-dalolós-hegedülős, míg a második komor-fenséges-középkorias, gyönyörű dallamokkal és gótikus gitárszólókkal. Sajnos nem tudtam elmenni a február 13-i turnézáró budapesti koncertre. Akik hozzám hasonlóan nem tudtak ott lenni, nekik is íme a kettős dal, egy youtube-videón:
http://www.youtube.com/watch?v=VnkBX-WftU0