Azt, hogy valaki a Jót elérte, ezt bizonyossággal akkor állíthatjuk, ha jobbá vált, a meggyőződését nem változtatja, és kiteljesedik, a Jóban megmarad, nem keres többé mást. Ezért nem lehet ez sohasem a gyönyör, mert a gyönyör nem elég önmagában, és (az illető) a szeretetével sem tud ugyanannál a tárgynál megmaradni, mert ugyanaz a tárgy nem ad újra és újra gyönyört. Örökösen az új az, amiben (az illető) örömét leli. Fontos, hogy a jó, amit valaki saját maga számára választ, ne a puszta érzelem legyen, amelyet az ember a Jó birtoklásakor érez, mert különben kielégítetlenül fog maradni az, aki ezt jónak nevezi, hiszen csak az az érzelem lesz az övé, amit a Jó felett mindenki érezne.

Ezért nem elégedne meg senki sem az érzelemmel olyan dolgokra vonatkozóan, amit nem ér el. Teszem azt: nem gyönyörködhetik egy ifjúban, aki nincs jelen. S aki testi töltekezésben találja örömét, azt hiszem, nem fog úgy örülni, mintha enne, ha egyszer – nem eszik. Vagy aki a szerelemben leli örömét, nem fog gyönyört érezni, ha nem lehetett együtt a lánnyal, akit akart, s egyáltalán semmit sem tehetett. De mi az, aminek minden egyes dolog részévé kell válnia, hogy mindegyik megkapja azt, ami őt megilletiő Talán valami forma – fogjuk mondani. Mert az anyag számára valóban a forma a jó, és a lélek számára ez a forma, az erény…