Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba, de néha módja van elmondani. S ilyenkor nem lehet, nem szabad tovább hallgatni. S azt hiszem az e fajta hallgatás lehetett az eredendő bűn is amiről a Biblia beszél. Van valamilyen őshazugság az életben. Sokáig tart, míg észreveszei az ember.

Tehetség, szándék: mindez kevés. Most már tudom hogy kevés. Az alkotáshoz kell még valami más is. Valamiylen különös erő, vagy fegyelem, vagy a kettő együtt. S azt hiszem ez az amit általában jellemnek neveznek.

Milyen erősek a halottak! - gondoltam tehetetlenül. E pillanatban megint élt Vilma a létezésnek azzal a rejtélyes változatával, ahogy a halottak tudnak csak néha beleszólni életünkbe. A halottak, kiket a mélyen a föld alatt tudunk az enyészet vegyi bilincsei között.

Önkéntelenül én is csendesebben beszéltem, ahogy csak arról beszél az ember, amit az életben mélyen kell szégyellni és titkolni mindenki előtt, talán még Isten előtt is.

Minden embernek van valamilyen belső határa, amelyen belül mértéke van a jónak és a rossznak, egyáltalán mindennek, ami lehetséges az emberek között.

Az ember elfárad a célszerűtől. Mindedig szerettem az olyan cselekedeteket, melyeknek nincs magyarázatuk.

Az erkölcs nem valamilyen átörököt, hanem szerzett tulajdonság. Az ember erkölcstelenül születik. Az ember megszerzi az életben erkölcsét, ahogy megszerzi modorát, műveltségét.

Embereket nemcsak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz; még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek, vagy annak az embernek köze van a másikhoz. Mint a cinkosoknak.

Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak mikor megértek e találkozásra. Megértek: nem éppen hajlamaikkal, vagy szeszélyeikkel, hanem belülről. Valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint. Ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben hajszálnyi pontosságal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban.

Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj, vagy szándék, vagy törvény, isteni, vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran s ez volt a baj. S ez a Te bűnöd. Mert a férfi bátorsága nevetséges a szerelmben. Ez a ti munkátok: a szerelem. Csak ebben vagytok nagyok.

Nem lehet semmit önkényesen befejezni, idő előtt abbahagyni emebrek között.

Emberek között akiket egymáshoz kötözött a végzet nincs büszkeség.

Az életben van valamiféle láthatatlan rend és amit az ember egyszer elkezdett azt be is kell fejezni.