Sok múlik a nőkön is. - gondolta ilyenkor dünnyögve, tartozodó elismeréssel a hajós. Ritka volt a nő, aki helyén állott az életben. S nemcsak az almáriumok fiókjaiban, hanem a ház lakóinak lelkében is tisztaságot és rendet tudott tartani. Az ilyen házba csak belépett az ember, s már úgy érezte minden a helyén van. A kamra éppenolyan tömött volt jóízű és hasznos holmival, mint a háziak lelke. A béke és a türelem illata úgy úszott a szobában, mint tavasszal a hasas zöld üvegvázában elviruló kerti virágok szaga. Mert az élethez nemcsak virtus kellett és okosság, hanem türelem és jámbor szándék is kellett hozzá: egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés. Mely nélkül nincs összhang a szívekben. S a bútorok is olyan sután, mérgesen, rendetlenül állanak a szobákban, mintha részt kellene venniük a háziak perpatvarában. Az ilyen házakban, ahol egy okos asszony és türelemes férfi tartott rendet nem didergett a vendég télidőn sem, mert szilváriumnál és a bükkfával fűtött böffentgetve és dohogva melegítő öreg cserépkályhánál is kellemesebb meleget árasztott az a nyugalmas szívélyesség, mely szóval, mozdulattal, pillantással valahogy mindent a maga helyére tett.