Birs írta: Óvó néni azt mondta,hogy cihológus fog jönni hozzánk az oviba.A cihológus olyan orvos,magyarázta Jolika néni,aki nem a testünkkel,hanem a lelkünkkel foglalkozik,azt gyógyítja meg,ha beteg.Úgy is szokták mondani,hogy lélekbúvár.Egy kicsit féltem előre a lélekbúvártól.Úgy gondoltam,hogy fájni fog,ha belém ereszkedik.Pedig az én belsejemben csak a szíveim meg a májaim vannak,ahhoz viszont nem ért a cihológus.Lesz,ami lesz,mindig szok lenni valami.

Szép nagydarab bácsi volt a cihológus bácsi,elsőre látszott rajta,hogy nem fér bele egy gyerekbe,még ha nagyon akarja,akkor se.De nem próbálkozott ilyesmivel,csak beszélt.Hosszan és nagyon szépen beszélt.Kár,hogy egy mukkot se értettem belőle,pedig az első sorban ültem.Amikor viszketni kezdett a hátujjam,nem is mertem megvakarni,féltem,hogy a cihológus bácsi azt hiszi,beteg a lelkem.Ezek után külön-külön elbeszélgetett mindenkivel.Megkérdezte tőlem,mi a foglalkozása anyának és apának.Az én anyukám pénzszámoló,az apukám pedig vezető,a munkásokat vezeti,de azt sajnos nem tudtam megmondani,hova vezeti őket.Mind a ketten a dolgozóban dolgoznak,és csak este jönnek haza.Néha egy kis pénzet is szoktak kapni.Sóra valót,ahogy apa mondja.Azt is megkérdezte a cihológus bácsi,hogy szoktak-e inni a szüleim.Már hogyne szoktak volna,sőt én is szoktam,ha kóla nincs otthon,akkor vizet.Erre a cihológus bácsi azt mondta,hogy ő nem így gondolta.Legutoljára azt kérdezte,szoktak-e verni.Bizony hogy szoktak,egyszer még szét is daraboltak,alig tudtak visszacsinálni.A cihológus bácsi homlokát ráncolva nézett rám,és hatalmas tenyerével megsimogatta a fejemet.No,ezt megúsztam!-gondoltam megkönnyebbültem.