"Csak akkor lehet a szépséget, az értéket megtalálni a munkánkban, ha minden részét megpróbálja csinálni, átlátni az ember.Ennek célja pedig nem a spórolás, hanem hogy semmiképp ne szakadjak el a lényegi folyamatoktól. A lényeg pedig a természeti környezet, a szőlő és a bor szabadsága és egyénisége. (Erről szól az egyedi tőketerhelés és a hordós erjesztés is.) A kettő egymással szoros korrelációban áll, hiszen szabadság és a vele együtt járó küzdés nélkül nincs egyéniség. Ha meg sem villan a szabadság lehetősége, az ugyanúgy ellehetetleníti az egyedi karaktervonások kialakulását, mint a teljes luxus, a küzdéskényszer és küzdeni tudás teljes hiánya. A szabadság nem a borász, hanem a szőlő és a hordó szabadsága. Mi sem lehetünk szabadok ha másnak nem adunk szabadságot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy engedjük küzdeni, csak annyiban segíthetjük, hogy ne fáradjon bele a küzdésbe."

"Az egyes ember elkötelezettsége nagyon komoly tényező a fejl?désben, ami nem kizárólagosan a technológián múlik, hanem azoknak a jelenségeknek a felismerésén, megértésén, amelyeket csak az állandó jelenlét és érzékelés tár fel a borász előtt. Ehhez a kitartó figyelemhez kell a hit. Ha akarjuk, ezt nevezhetjük szabadságnak is, bár ezt a fajta szabadságot olykor a kényszer szülte."

"Ez csak így működik, mert vagy csináljuk, vagy nem csináljuk. Azt a kérdést kell feltenni magunknak, hogy miért csináljuk, mi a munkánk értelme. Nem csak azért, mert így látjuk a világot szépnek, hanem mert itt találunk a világban olyat, amire még nem volt példa, amit fel akarunk mutatni, ami így csak nekünk nyilvánulhat meg, és visszahatva ránk, még tudatosabban folytathatjuk az életünket, talán mások örömére is."

forrás: tokaj.hu