Van ami sok idő múlva sem változik. Rég elfelejtetted, mással foglalkozol, vagy mással vagy, belemerülsz a munkába, olvasásba, barátokba, kezdesz egyenesben jönni, mondhtani nincs semmi gondod, talán még boldognak is mondhatod magad és éled az agglegények önfeledt életét. Aztán egy telefon másfél év után, egy apró dologgal, hogy van-e windows xp-m, mert kéne... - persze hogy van. A telefonban néma csend, nem tudok mit kérdezni, meglepett vagyok, a szívem a torkomban dobog. Ő sem kérdez semmit,de mivel ő hívott próbál beszélni. Abban maradunk hogy majd keres a cd miatt. Egy éve nem láttam. Nem is akarom, mert csak rosszul érzem magam mellette, hogy nem ölelhetem, simogathatom ,csókolhatom meg. Egy ex barátnővel nem jó találkozni. Pláne ha még mindig szeretem. Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja. Ebben nehéz dönteni. Nap mint nap honlapokat készítek és informatikai rendszerekkel dolgozom, megvannak a rutinjaim és a tapasztalatok, de ehhez nincs semmi leírás, hogyan is kéne kezelni az ilyen helyzeteket.
Sok ideig tartott, amíg túltettem magam a szakításon: egy másik lányt hamar visszautasítottam, mert őt kerestem benne és azóta nem is igen volt senki. Nyáron volt egy ígéretes kapcsolat,de végül abból sem lett semmi. Pedig abban jól éreztem magam és nagyon üdítő volt. Sok mindenben megerősített. Úgy éreztem nem hat már rám a régi emlék. Nem kerestem, de most úgy érzem egy strucc politika volt. Talán még nem vagyok túl rajta.