Megérkezés a régi dohos illatú műemlék épület vastag falakkal, rusztikus bútorokkal övezett valóságába. A szobában egy tál friss édes szeder vár. Az ablakból majdnem a főtérre látni. Minden olyan csendes és régies, olyan igazi kikapcsolódást ígérő. Na nem a tengerparti lazulásra vágyóknak, hanem az izgalmakat és a szépséget keresőknek. Régen írtam, rémítően régen. Munka, gondok, vagy inkább az időbeosztás? Inkább az utóbbi. Mellettünk a vár, amit majdnem 500 éve nem tudott bevenni a török. Vörösborok. Jurisics vére, Törökverő pörkölt szederrel, szilvával, almával jó szaftosan kenyérrel mártogatva. Mellé egy jó cabernet sauvignon a Jagodics pincészettől. Az íz, ahogy a pörkölt, a szeder és a szilva összeér a szájban az ízlelőbimbóknak különleges alkalom, ünnepi pillanat. A borárium - mert ott kapható ez az isteni pörkölt - egy kellemes kis mediterrán hangulatú hely. A tulajdonos egy igazi showmen, énekel, anekdotázik, igazi házigazda, szívvel-lélekkel. Jó látni, amikor a munka találja meg az embert és nem fordítva. A lánya alig húsz éves ,de látszik, hogy belőle is méltó vendéglátós lesz. Jó ide betérni. A sajttál gazdag, a borok jók. Pörkölt után szedres palacsinta. A szeder Kőszeg kedvenc gyümölcse. :-) A várnegyed maga a történelem.

Majd minden háza műemlék. A Jurisics térkellemes hangulatához hozzájárul a török kút. A kis szűk utcák romantikus hangulata magával ragadó ebben az augusztusi napfényben. Az ember szeme nem győzi beinni a sok szép látványt. A házak előtt zöldség, gyümölcs. Becsületkasszával. A nagy tál szeder 200 Ft. Az első törököt nem sokkal később látjuk meg az Ibrahim kávéház előtt. Itt 1532-ben II. Szulejmán csatázott Jurisics Miklóssal, aki a nagy túlerő ellenére megvédte a várat. Azóta itt egy tér, egy bor és sok minden más őrzi a nevét. Épp ostromnapok vannak. Ilyenkor a város eljátssza a régi eseményeket, belebújnak a jelmezekbe és átéléssel eljátsszák a történteket. Egyre több a török. A turbán és a jellegzetes öltözék megragadó látványt nyújt. Számomra kicsit misztikus volt egy nagy régmúlt birodalom katonáit látni, még ha csak beöltözve is,de átélhetően és hihetően. Magyarokat is látni. Este tanács a Jurisics téren. A tér, amely jellegzetes magyar építészeti műremekek övezetében áll szépen visszhangozza a török zenét. Hastáncosok és mellettem hirtelen igazi törökök. Török arcok, és török szó. Jellegzetes török zene. Miközben II. Szulejmán, Ibrahim vezér és Jurisics tárgyalnak. A papot az igazi lelkész játszotta. A város bírái pedig a város jelenlegi bírái voltak: a polgármester és az alpolgármester, valamint a hivatal egyes képviselői. Este vörösborozás még a boráriumban. A szállásra visszatérve a szobában hangulatosan égnek az ágy feletti kislámpák. Az ablakot kinyitjuk, finom hűs levegő áramlik be. A falak vastagok, a szoba nem melegedett fel. Másnap reggel török zene kelt, törökök és magyarok menetelnek, a város lázban ég. Készülnek a harcra. Lent reggelizünk a vendégház földszintjén. Ki tudja hányan reggeliztek már ott. A ház állítólag még látta Jurisicsot harcolni. Felvágottak, paprika, vaj , dzsem és zsömle. Mellé narancslé, tea és kávé. Az ablak mellett ülünk. Behallatszik a menetelés és a zene. Utána török kávé az Ibrahim kávézóban. A városban török hordák. Ebédnél odaszólnak: Allah legyen veletek. A borudvarban egy hideg chardonnay a nagy melegben. Nekem olyan kürtöskalács íze volt. Ez itt még egy kis magyar pont a kinti részhez képest, amelyet ellepett a török. A város kulcsait átadták Jurisicsnak, a pap (az igazi) imákat mond, mint egykoron tehették. A város felkészült a harcra. Jurisicsot amúgy a helyi horvát kisebbségi önkormányzat elnöke játssza.
Török tekintetek, török zene, török hordák, török zászló, félhold, mély dobolás. Kéne innom valamit: egy ayrant szívesen innék. A helyi gyrosostól kérek. Azt mondja, ő örmény és nem török, nem tart ayrant. Én kérek elnézést.
Másnap kezdődik a csata. Verőfényes napsütés. Magyar dallamok, készülődés. A vár mellett az úton felsorakozik a török sereg. Aki arra járt autóval és nem tudta mi is folyik itt, eléggé meglepődhetett. Elkezdődött. Puskaporszag, lángoló szalma, ágyú és fegyverdörgés, íjjászok, létrák, heves harc, némi kis viccelődéssel és a végén magyar győzelemmel.
A város felsorakozott és mint egy színházi előadás után a szultán, Ibrahim és Jurisics meghajol a többi résztvevő előtt. Kedves, néha vicces, ámde sokkal inkább megindító és magával ragadó volt Kőszeg büszke napjainak bemutatása. A maga nemében egyedülálló.

Kőszeg. Egy kisváros, nagy múlttal és még nagyobb büszkeséggel. Miközben a városban vagyunk, az utcákon sétálunk, összekapcsolódunk azokkal az érzésekkel, amelyeket ez az elképzelt török kor kelt fel bennünk. Ám ahogy séta közben a várost figyeljük néha valami más is történhet: saját lelkiállapotunk kapcsolódik össze, mindazzal, amit látunk. És ha ösztönösen képesek vagyunk erre a város képei emlékezetünkben összekapcsolódnak a legmélyebb, legőszintébb érzéseinkkel, a fájdalommal, a szomorúsággal, a bánattal és olykor talán a boldogsággal, az örömmel és reménnyel is. A történelmi város ütött kopott díszletei között érezni igazán Kőszeg gyönyörűségét. A zsúfolt városból ide látogatót megérinti a hely varázsa és érzi, hogy a történelem egymásra hányt emlékei közt élő csődületben is lehetséges magányosnak és szabadnak lenni.

A lelkem egy darabja maradt ott, akkor.