N. Horváth Péter: Titok

Minden tetted
maga a figyelem,
vigyázó gondoskodás.
Mozdulataidban
a titkot figyelem,
nincs hozzá hasonló más.
Kezedben áldottá válik
a hideg kés,
siklik a gyümölcs húsán,...
pengéjén nem villan
gyilkolni kísértés,
szolgálni kíván csupán.
Amihez közöd van,
csendesen megtisztul,
s világos egyszerűség.
Szépséged: hétköznap
a hétköznapon túl,
amelyben száz ünnep ég.
Valami különös,
Hívatlan méltóság óvja
ki melletted él.
Jöhetnek korszakok,
fordulhat a világ,
nincs több a szeretetnél.