Csak mint ember mentünk a fák közé,
félve ejtvén néhány halk szótagot,
nehogy felébresszük a varjakat
s nehogy felérjük
nesztelen harsos szárnyak édenét.
Még mászhatnánk, ha lennénk gyermekek,
álmukban fogva varjakat, nem törve gallyat
s e szelíd emelkedés után
kidugnánk fejünk faágak fölé
csodálni sok hibátlan csillagot.
A kuszaságból emelkedőben,
ha még csodálkozni tudunk,
a káoszból lészen az Üdv.
Mondánk: ott fogan meg a Gyönyörű,
és gyermekként bámulni csillagot:
maga a cél s a vég.
Csak mint ember, mentünk a fák közé.
Fordította Erdődi Gábor
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások