Megérkezés a régi dohos illatú műemlék épület vastag falakkal, rusztikus bútorokkal övezett valóságába. A szobában egy tál friss édes szeder vár. Az ablakból majdnem a főtérre látni. Minden olyan csendes és régies, olyan igazi kikapcsolódást ígérő. Na nem a tengerparti lazulásra vágyóknak, hanem az izgalmakat és a szépséget keresőknek. Régen írtam, rémítően régen. Munka, gondok, vagy inkább az időbeosztás? Inkább az utóbbi. Mellettünk a vár, amit majdnem 500 éve nem tudott bevenni a török. Vörösborok. Jurisics vére, Törökverő pörkölt szederrel, szilvával, almával jó szaftosan kenyérrel mártogatva. Mellé egy jó cabernet sauvignon a Jagodics pincészettől. Az íz, ahogy a pörkölt, a szeder és a szilva összeér a szájban az ízlelőbimbóknak különleges alkalom, ünnepi pillanat. A borárium - mert ott kapható ez az isteni pörkölt - egy kellemes kis mediterrán hangulatú hely. A tulajdonos egy igazi showmen, énekel, anekdotázik, igazi házigazda, szívvel-lélekkel. Jó látni, amikor a munka találja meg az embert és nem fordítva. A lánya alig húsz éves ,de látszik, hogy belőle is méltó vendéglátós lesz. Jó ide betérni. A sajttál gazdag, a borok jók. Pörkölt után szedres palacsinta. A szeder Kőszeg kedvenc gyümölcse. :-) A várnegyed maga a történelem.

"Nem félek. Már semmitől sem. Minnél több a szenvedés, annál erősebb a szerelem. A veszély csak erősíti szerelmem: fokozza, megfűszerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amit elkezdtél. A menyország visszavisz, rádnéz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem."

A belvárosi háromemeletes bérház harmadik emeletén, a belső udvarra néző szobában ülök. Az asztalnál. Kislámpa ég, mellettem fehér tányérban egy negyed dinnyének a héja. Rajta kés. Egy lassú, de ütemes zongorás chill-out trance szám megy épp, illetve most ért véget,de újrakezdtem. Az ablakon sűrű, sötét hűs levegő árad be. Épp nem ég a lámpa a ház folyosóján. A zene nagyon jó. Baloldalon a telefonom, aminek a védőfóliája épp levált. Tegnap a winebar-ban dolgoztam, épp borkóstoló volt.

Remélem, nem bántad meg, hogy a vers hatására tegnap este otthon regenerálódtál!:)

Kedves tagok!
A portál átkerült egy amerikai szerverre.
Több hely, kevesebb pénzért.
Ennyi.
Üdv,
az adminisztrátor

A hétvégén Prágában voltunk esküvőn. BArátom esküvője, az általános iskolás jó barátomé, aki már 2 éve él kint.Óvodától ismerjük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez jó. A lány cseh és kedves. Sosem voltam még Prágában. Ráadásul a saját nagykorú ford fiestámmal mentem. Kint hideg, de a kocsiban kellemes meleg idő volt. Így suhantunk Csehország felé. Brno-ban megállva ebédelni az étterem két épphogy nagykorú szőke pincérlány ikrei eléggé lengén és kihívóan voltak öltözve.

Van ami sok idő múlva sem változik. Rég elfelejtetted, mással foglalkozol, vagy mással vagy, belemerülsz a munkába, olvasásba, barátokba, kezdesz egyenesben jönni, mondhtani nincs semmi gondod, talán még boldognak is mondhatod magad és éled az agglegények önfeledt életét. Aztán egy telefon másfél év után, egy apró dologgal, hogy van-e windows xp-m, mert kéne... - persze hogy van. A telefonban néma csend, nem tudok mit kérdezni, meglepett vagyok, a szívem a torkomban dobog. Ő sem kérdez semmit,de mivel ő hívott próbál beszélni.

Ma láttam egy szomorú nőt. Ott ült előttem, egymás szemébe néztünk, miközben a férje éppen két sértés között magát magasztalva mesélt. Legalábbis úgy tűnt. Feleségét lekezelően vette. Ez férfi szokás vajon? A lekezelés. Lényeg hogy ahogy a nő szemébe néztem láttam benne egyfajta szomorúságot és beletörődést, mint ami a gyerek szemébe lehet ha a szülei épp megszidják. Nem kilátástalanság volt ez, hanem olyan beletörődés és alázat, aminek talán a legnagyobb értéke lehet emberileg. Biztos nem így képzelte anno. Így alakult az élete. A biztonságot választotta. Mindenki azt választja. Na ez talán túlzás: sokan azt választják. Egyik nyári hölgy ismerősöm is inkább a biztonságot választotta. A férfi csak mesélt egy ahogy telt az idő és fáradt, egyre agresszívebb lett: káromkodott, a felesége szavába kötött és minden megnyilvánulásával alázta őt. Ilyen egy normális házasság? Jó, nincs mindig összhang, meg vannak súrlódások,de két ember ha együtt van és házastársak, társak az életben, akkor vannak olyan kimondatlan és íratlan szabályok, hogy nem alázzuk a másikat; mások előtt pláne nem, szeretettel beszélünk hozzá és róla; megadjuk neki a tiszteletet, végighallgatjuk, mert ő a társunk, akivel megoszthatjuk az élet mindennapi pillanatait. Aki nélkül egyedül lennénk és akivel jó lenni. Sokszor elfelejtjük és átsiklunk ezen. ...és csak későn eszmélünk. A nő csak ült és szemében valami szégyenérzet volt, hogy én ezt most látom, hallom, de ugyanakkor éreztem azt is hogy ő ezt elfogadja, belenyugodott. A férfi vagy alapból ilyen, vagy az évek tapasztalatai tették ilyenné. Már nem változik. Van ami nem változik. Nem ilyennek képzelte talán és hozott pár olyan döntést eddig, amit talán bán. De nincs visszaút, csak az előre van.

Szerdán volt a születésnapom. A huszonnyolcadik. Munkatársaim meg is leptek tortával, csokival. Szüleim sállal, pulóverrel, borral, vacsorával. Én is megleptem magamat még előző héten. Na most az van, hogy a munkahelyen letiltották a gmail-t, amin én a levelezéseimet intéztem. Megindokolták, hogy google letiltotta a munkahelyi szervert, mert sok kérést küldött neki...meg hogy vírusveszély. Ilyen hülyeségek. Na mind1, vettem mobilinternetet és most a laptoppal tudok bent netezni teljes joggal. Végülis megtehetem.

Kedves-lelkes kitudja hány ember aki ezt olvassa!
Hát nagyon sok szeretettel köszöntök minden kedves olvasót itt a barátság portálon. Elég régen írtam ide. Igazából az augusztus ilyen: uborkaszezon van és minden csöndes itt a munkahelyen. Alig vagyunk bent páran és jövő héten én sem leszek. Kivettem pár napot, kell a pihenés, a fej kitisztítása, a reggeli tovább-alvás, a tejeskávé keksszel, a sonkás tükörtojás, a lágy tojás, vagy a kaviáros pirítós, hogy a reggeli lehetséges menüit említsem. Vettem pizza alapanyagokat, szeretnék pizzát sütni. Illetve előbb megtanulni rendesen meggyúrni a tésztát, amibe aztán teszek fekete olívabogyót és fokhagymát, majd a meggyúrt és tepsibe nyújtott tésztára paradicsomszószt teszek gazdagon. Gazdagon, mert nem szeretem ha egy pizzáról lespórolják a szószt. Az igazi olasz pizzán, ami Rómában ettem jó vastag paradicsomszósz volt. Kiábrándító, amikor ketchupos flakont odateszik az asztalra. Szóval jó sok paradicsomszósz megfűszerezve oregánóval, kis sóval, csipet bazsalikommal, majd teletenni mozzarella szeletekkel. Én még teszek rá sonkát, bacon szalonnát és nagy paradicsomkarikákat. Remélem finom lesz, olyan, amilyennek elképzeltem. Kell ehhez egy nagy adag szenvedély és alázat is, igen. Ez adhat értelmet és hitet a munkának. Így lesz hiteles az elvégzett munka és a pizzasütés is, tudom jól.