Mindenki táplálékaként
ahogy már írva van, adom,
mint élő eledelt, a világnak magam.
Mert minden élő egyedűl az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez.
Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet!
Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy, tündöklő tisztaságú!
Szünetlen érkező szivem hogy falja föl a horda! Eleven táplálék vagyok dadogva és dobogva.
Eleven étketek vagyok szünetlen és egészen; emésszétek föl lényegem, hogy éhségtek megértsem. Mert aki végkép senkié, az mindenki falatja. Pusztíts hát szörnyű szerelem. Ölj meg.
Ne hagyj magamra.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások