Birs írta: Élt: 1920-2005. Még kisgyerek, mikor nővére meghal. Nyolcévesen elveszíti édesanyját. Később bátyja járvány áldozatává lesz, s egyedül marad édesapjával. Egy Tátrában tett kirándulás alkalmával apja eltűnik a ködben. Ekkor térdre rogy a hóban és azért imádkozik, hogy legalább édesapja maradjon meg neki. Imája meghallgattatik, s apja hazatalál. Szereti a természetet, a kirándulásokat. Talán itt érzi magát legközelebb Istenhez. Talán minden virágban, minden fűszálban, a szél minden simogatásában az ő dicsőségét érzi, látja. Szeret sportolni, emellett színházrajongó. 1978 október 16-án Karol Wojtylát pápává választják. A Szent Péter téren tömegek, s a Szent Péter bazilika középső erkélyén megjelenik a bíborosok egy csoportja, és egyikük bejelenti: „-Nagy örömöt hirdetek nektek: Van pápánk. Neve Karol Wojtyla, aki a II. János Pál nevet adta önmagának.”

Ezzel új fejezet nyílik a pápaság történetében. Kuriózumnak számít Szent Péter utódainak sorában, hisz lengyel származású. Az egyik párizsi bíboros úgy nyilatkozott, hogy soha még addig nem érezte úgy a Szentlélek irányítását, mint II. János Pál pápává választásakor. Legfőbb célja a kereszténység újraegyesítése, azonban ezt nem sikerül elérnie. Bocsánatot kér a keresztények addig elkövetett bűneiért. Világutazóvá válik. Egyetlen elődje sem utazott annyit, mint ő. Ő jár először a pápák közül zsinagógában, mindenféle és -fajta vallás vezetőjével találkozik, még indián és afrikai törzsi vezetőkkel is. Jár a világ legszegényebb országaiban, Afrikában, Ázsiában, s egyik legnagyobb álma, a Szentföldre tett zarándoklata is teljesül. Találkozik a világ nagyhatalmainak vezetőivel, s több államfővel, köztük magyarokkal is. 1991-ben és ’96-ban jár és misézik Magyarország több pontján. Harcol a kommunizmus és az elnyomás valamennyi formája ellen. Jelentős szerepe van a vasfüggöny leomlásában, valamint hazája, Lengyelország felszabadulásában. Kézenfogva jár a szegények között Teréz anyával, s megáldja a szegényeket. Több, mint 470 szentet, boldogot adott a katolikus egyháznak. Ő avatja szentté többek között Árpádházi Kingát, IV. Béla lányát. Szentté avatja Fausztina nővért, s Jézus rendelése alapján Húsvét második vasárnapját, azaz a mai napot az Isteni Irgalmasság ünnepévé avatja. Határozottan állást foglal az eutanázia és az abortusz ellen, valamint az élet szentsége mellett. Megtérésre, bűnbánatra inti a hitetleneket, bűnösöket, sőt, egyik beszédében még a maffia tagjait is. Egész pápasága alatt keresi a kapcsolatot a fiatalokkal, elindítja az Ifjúsági Világnapok sorozatot. A Világnapokat most, 2005-ben Kölnben rendezik meg. A fiatalok között érzi igazán jól magát, őket nevezi a világ és az egyház reménységének. Egész életét és pápaságának éveit is áthatotta a Szűzanya iránti tisztelet. Ennek ékes bizonyítéka választott jelmondata: „Egészen a Tiéd.” Egészen a Szűzanyára bízta magát. Járt Lourdes-ban és Fatimában, ezek mellett még számos Mária-kegyhelyen, többek között itt nálunk, Máriapócson is. Egy alkalommal, mikor a Szent Péter téren a hívőkkel találkozik és áldását osztja, merénylet áldozata lesz. Hívei kétségbe esnek, de ő túléli. A Szűzanya ismét mellette állt és megállította a golyót. A merénylő, egy muzulmán férfi aznap számtalanszor találkozik Fatima nevével, s mikor a börtönben találkozik pápával, arra kéri, mondja el neki a fatimai titkot. II. János Pál megbocsájt merénylőjének, s a férfi megtér. Egy későbbi, Fatimában tartott szentmiséjén elmondják a 3. fatimai titkot: a pásztorgyerekek értelmezése szerint a fehérbe öltözött férfi, aki látomásukban a hívők, bűnösök és szentek között Jézus felé vonul, és a lövések dördülése után összeesik, nem más, mint a pápa. A merényletet követően azonban a II. János Pál egészségi állapota fokozatosan romlik. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy küldetését teljesítse. Szenvedésében pásztorbotjára támaszkodik, s megcsókolja a rajta lévő keresztet. S amikor a szertartás közben meginog, s úgy látszik, hogy nem képes segítség nélkül továbbmenni, felmászni a lépcsőn, dühödtten koppantja pásztorbotját a földhöz és minden erejét összeszedve továbbindul. Ezt az arcot elfelejteni nem lehet. Pápasága alatt egész végig derű, szeretet, mélységes és megingathatatlan hitből fakadó erő sugárzott belőle, egész lényéből. Ez a hit boldogsága. ő volt a „Mindenki pápája”. Nekem ő volt „A Pápa”. Tudom, lesz majd utódja, de az mégsem lesz már ugyanaz. Biztosan tisztelettel és csodálattal fogok visszaemlékezni rá mindig, mikor ránézek a róla és nagybátyámról készült képre ott nagymamám szobájának a falán. Nézem a tévét. Szentmise közvetítése a Szent Péter térről. Egymásra támaszkodó, síró, imádkozó tömegek. Most kicsit én is úgy érzem, mintha megárvultam volna. Most mi lesző Az egyik öregedő, megtört ám reménnyel teli arcú asszony rózsafüzérrel a kezében imádkozik. Pont olyan a rózsafüzére, mint az enyém. Ami világít a sötétben. Olyan, mintha én is ott lennék most egy kicsit pont azáltal a szentolvasó által. Talán nekem is imádkoznom kellene. Ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján. Az én pápámért, a lelki üdvéért, vagy azért, hogy méltó utódot találjanak. Köszönöm Neked, Istenem, ezt az embert. Aki irányt mutatott mindannyiunknak. Aki a szenvedésben is feltétlenül kitartott Melletted. Nekem is valahogy így kellene csinálnom. Úgy szeretnék meghalni, ahogy Ő. Nem az imádkozó, éneklő, szeretettel rajongó tömegre gondolok. A lelki felkészültségre. Egész életében erre a napra készült. Amelyben magadhoz szólítod. Gyakran mondogatta az imát: „Halálom óráján szólíts magadhoz Uram, és parancsold, hogy jöjjek Hozzád.”

Adj nekem, Istenem, erőt! Semmi mást Uram, csak erőt, hogy teljesíteni tudjam szent akaratodat.