Jelenlegi hely

Gyerekszáj 2

Beküldte Ady - 2006. október 16.

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. -feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?

Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?

 

Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szeretett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe,

Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát.
Meglepetten kérdeztük:
- Mikor?
Julika büszkén jelentette be:
- Majd ha a disznók repülnek.

 

 

Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját.
Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta:
- Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.

 

Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
- Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
- Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat -
igyekeztem megnyugtatni.
- De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább.
- Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
- Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.

 

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után
mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"

 

 

Valamelyik nap a telefonnál találtam rá hároméves fiamra, s amint meglátott, gyorsan letette a kagylót.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
Azt mondta, hogy Kati nagynénjét hívta fel.
- Hogy hívhattad Kati nénit? - kérdeztem. - Hiszen nem is tudod a számát.
- De igen, tudom. És fel is hívtam - felelte.
Hosszan győzködtem, hogy nem hívhatta fel, mivel nem tudja a számát, de ő csak erősködött, hogy igenis beszélt vele.
- Jól van - mondtam végül -, ha tényleg beszéltél vele, hadd halljam, mit mondott.
Erre a fiam így felelt:
- Azt mondta, hogy rossz számot hívtam.

 

Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!

 

 

Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára. Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam,
hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.

 

 

Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után. A fiúk a szertartás
alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?

 

  

Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte:
- Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.

 

Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott. Persze minden csupa tűlevél lett. Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4) egy lapátnyi tűlevelet terített el a szőnyegen.
- Te mit csinálsz?!
- Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson.

 

  
Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni.
Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam:
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta
méltatlankodva a fiam.

Szavazatok száma: 132