Jelenlegi hely

William Shakespeare: CII. szonett

Beküldte Ady - 2008. december 11.

Szerelmem, bár gyengült látszatra, nõtt;
Csak modora változott, õ soha;
Árú az érzés, melynek nagy becsét
Folyton zengi tulajdonosa.
Új volt szerelmünk, s még csak tavaszán,
Hogy annyit köszöntötte a dalom:
Így csattog nyárelõn a csalogány
S elhallgat az érettebb napokon;
Nem mintha nem volna oly szép a nyár,
Mint mikor a gyászdalt leste az éj,
De vad zenéje kertünk terhe már
S mézét veszti a túlgyakori kéj.
Kihagyok hát, mint a fülemile:
Fél dalom, hogy fárasztalak vele.

Szavazatok száma: 108

Hozzászólások

Oldalak