Kivel jobb az élet, mondd, kivel?
Aki a belső roskadások neszére is figyel,
Vagy aki karneváli táncba elragad,
Tudva jól, milyen menekítő néha
egy látvány-forgatag…
Ki győzné vélem jobban hosszú harccal?
Aki megért, s megértet önmagammal,
Vagy aki elfeledteti velem, hogy vagyok,
Hogy teszek így is, meg úgy is bolondul,
s hogy tékozlásaim nagyok…
Egyik erősebb a páros magányban,
De kinn színtelen lesz, szürke, szótalan.
A másik fényt kíván, elröpít, ragyog,
De csöndje kong, ha szédülés után
fáradt vagyok.
Végül is, hogy él az ember?…Egymaga.
S aki ezt szelídíti meg, az a nagy csoda.
Mert mint a Napba-röpködők viasz-kötésű szárnya,
Úgy esik szét minden karnevál-sereg
haszontalan, sok kis magányra.
Címkék:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hozzászólások
stornó
Én ma el szerettem volna menni buliba karaokizni, de a vers elolvasása után a tágyban jelzett szó jutott eszembe. :-) Főleg az utolsó mondat után. És tartom is magam hozzá. :-) Maradok itthon, pihenek, tévézek, nyújtózkodok az ágyban és élvezem az egész heti hajtás utáni megérdemelt pihenésem nyugodtságát. Amúgy szuper a vers, köszi, örülök neked, mert egy kis vérfrissítést hozol ide. Mostanság egyre ritkábban jut időm itt lenni és frissítgetni.
Oldalak