Jelenlegi hely

január 2015

Írok

Beküldte Ady - 2015. január 30.

Sokszor úgy érzem, írnom kell. Mit? Nem is tudom...igazán néha elkap egy érzés, látok valamit, kinézek az ablakon, vagy ahogy kimegyek éjszaka egy pohár vízért és a sötét konyhába besüt az ablakon keresztül a hold, vagy állok a villamosmegállóban, esetleg ülök a dugóban, sokszor eszembejut, hogy érzéseket, pillanatokat, hangulataokat meg kéne ragadni és le kéne írni. Ilyeneket régebben csináltam és nagyon jó visszaolvasni ezeket a régebbi írásaimat. Nem gondolom, hogy bármilyen irodalmi dolog lenne ez, a ogalmazása, a stílusa sem olyan.

Zbigniew Herbert: Ballada arról, hogy nem halunk meg

Beküldte Ady - 2015. január 30.

Akik hajnalban kiúsztak
de már sose térnek vissza
a hullámokon hagyták nyomukat -

a tenger mélyén ekkor lehull egy kagyló
gyönyörű mint a megkövült ajak

azok akik a homokos úton mentek
nem láttak át a zsalugáteren
bár a tetőt már megpillantották -

a levegő harangjában lelnek menedéket

akik pedig csak árván hagynak
egy kihűlt szobát pár könyvet
üres tintatartót fehér papírlapot -

bizony mondom nem haltak meg egészen

suttogásuk átjön a tapéták sűrüjén
a mennyezeten lakik lapos fejük

levegőből vízből mészből földből
készült az ő paradicsomuk s a szél angyala

kezében szétmorzsolja testüket
s majd kiterjednek ők
e világ mezői felett

Fordította Weöres Sándor és Gimes Romána

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Jan Skácel: Visszatérés

Beküldte Ady - 2015. január 15.

Visszatérés Hova Melyik országba melyik
városba melyik lakásba

Ki ad tanácsot ha eltévedsz egyszer
s ki lesz ki rád mosolyog visszaköszönve
ki mutatja meg melyik úton haladj tovább
s ki mondja meg hogy mily messze a senki földje

És mész majd nappal éjjel napok százain át
évekig tart utad ezer folyó előtted
s nem érkezel meg és vissza se térsz soha
valaki egészen más jött vissza helyetted

felszaladt a lépcsőn egykori otthonához
a házban hol oly rég járt utoljára
megtorpant majd mély lélegzetet vett
s csöngetett izgatottan de hiába

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Miroslav Holub: Örömóda

Beküldte Ady - 2015. január 15.

Szeretni akár reménytelenül is:
csupán ez a szerelem.

Új rádiószondát felküldeni,
ha tíz le is zuhant már,
kétszáz nyúllal újrakezdeni,
ha száz el is pusztult már,
csupán ez a tudomány.

A titkot kérdezitek?
Csupán egyetlen neve van:
újból.

Végtére is
a kutya a fogai között tartja a képmását,
ami a vízen tükröződik,
s az emberek új műholdat szegecselnek:
szeretlek.

Miként a kariatídák,
égre emelt karunkkal
tartjuk magunk fölött a gránit-időt,

és legyőzetve is
mindig mi győzünk.

Szavazatok száma: 0