Anthony de Mello: Szeresd ellenségeidet

Beküldte Ady - 2012. szeptember 26.

Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom:
Szeressétek ellenségeiteket. Jót tegyetek haragosaitokkal. Luk. 6,27
Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.
Vagy gondolj azokra az időkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániába is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz.
Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Úgy, hogy megtanulod azt az egyszerű, gyönyörű, de fájdalmas művészetet, amit látásnak hívunk.
Így kell csinálni: Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy "Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy mit mond ez az ingerültség önmagamról?"
Tedd is meg ezt most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak:

Szavazatok száma: 381

Fejes Ádám: Csak világítva szabad járni

Beküldte Ady - 2012. szeptember 24.

Mt. 5:14 "Ti vagytok a
világ világossága."

Nekem vígasztalódni kell
és nem szabad megállanom a Könnynél;
mindég, mindég a Napra állnom
minden fényeknek ki kell tárnom
megüresített lelkemet.
Nekem vígasztalódni kell,
mert nekem vígasztalni kell!
Siratók közt biztosan állni,
nekem, ha gond közt élek is,
minden gondokon túl kell látni:
csak világítva szabad járni!

Mindég, mindenütt tiszta lámpa,
emberszívekben tiszta tűz,
gyermekarcon símogatás,
mely minden árnyat messzi űz,
lélek-ugaron magvető,
ki szent magot hoz, jó termést ígér,
halott réteken friss virág:
Uram, könyörgök ilyen szívér'!
Virágok csókját összegyűjtöm
és minden mézek édességét,
minden hangszerek tiszta hangját
minden sugarak fényességét!
Ha bánatom lesz, kisszobámban,
titkosan, hittel úgy csatázom,
hogy harc után is, könny után is,
megmaradjon a mosolygásom!
Mert nem szabad félelmet látni
az arcomon, csak nagy bizalmat,
hogy aki lámpásul leküldött
adott erőt és szent hatalmat,
minden árnyék és könny fölött.

Egy kévébe most ki karolja
magyar falvak széthulló népét?
Ölelés leszek viharban, ködben
el nem engedem azt a kévét!
Nekem vígasztalódni kell
és nem szabad megállanom a könnynél,
mert nekem vígasztalni kell
jajnál, betegnél, temetésnél,
bimbótörésnél, rossz termésnél
hajnalt tagadó éjszakákon
romokká romlott ki tanyákon
nekem majd vígasztalni kell
és hogyha gond közt élek is
minden gondokon túl kell látni,
lámpásul küldött el az Úr,
csak világítva szabad járni!

Szavazatok száma: 155

Albert Einstein: A közösség és az egyén

Beküldte Ady - 2012. szeptember 18.

Hogy az egyes ember mit ér a társadalomnak az elsõsorban attól függ, hogy érzései, gondolatai és tettei mennyire irányulnak a többi ember létének elõmozdítására. Az embereknek ilyen irányú beállítottsága szerint szoktuk õket jóknak vagy rosszaknak nevezni. Elsõ pillantásra úgy tûnik, mintha egy ember megítélésében elsõsorban szociális tulajdonságai volnának mérvadók.
Az ilyen felfogás mégis helytelen volna. Könnyen felismerhetõ, hogy mindazok az anyagi, szellemi és erkölcsi javak, amelyeket a társadalomtól kapunk, alkotó individuumok megszámlálhatatlan generációjától származnak. Hiszen az egyén találta fel egykor a tûz használatát, az egyén ismerte fel a növénytermelés módszereit, és az egyén alkotta meg a gõzgépet is. Csakis az individuum képes gondolkozni, és a társadalom részére új értékeket létrehozni, sõt azokat az új erkölcsi szabályokat is õ állapítja meg, amelyek szerint a közösség élete folyik. Alkotó, önállóan gondolkodó és ítélõ egyéniségek nélkül a társadalom fejlõdése éppen úgy elképzelhetetlen, mint az egyéniség fejlõdése a közösség tápláló talaja nélkül.

Címkék:

Szavazatok száma: 424

Paul Verlaine: Őszi chanson

Beküldte Ady - 2012. szeptember 18.

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

Szavazatok száma: 191

Tendzin Gjaco: Áldozatvállalás, félelemcsökkenés

Beküldte Ady - 2012. szeptember 18.

Amikor félsz, gondold azt, hogy mások is félnek. Sőt, vedd magadra az õ félelmüket is. Még ha a szenvedésed fokozódik is azáltal, hogy a terheidet növelted, meglátod, a félelmed mégis csökkenni fog.

Szavazatok száma: 156

Seneca: Az ép ész nem kölcsönözhetõ

Beküldte Ady - 2012. szeptember 13.

„Te leckéztetsz engem? - kérded. - Magadat már megleckéztetted, meg is javultál, ugye? Ezért van idõd mások javítgatására?"
Nem vagyok olyan elvetemült, hogy betegen gyógyításra vállalkozzam, de mintha ugyanabban a betegségben feküdnék, megbeszélem veled a közös bajt és közlöm az orvosságot. Így hát hallgass rám, mintha bensõ énemmel társalognék. Bebocsátlak magányomba és füled hallatára vitatkozom önmagammal.

Címkék:

Szavazatok száma: 116

Fernando Pessoa: Vihar

Beküldte Ady - 2012. augusztus 30.

A három napig tartó moccanatlan hõség, a mindenre rátelepedõ tunyaság nyugtalanságában kitörni készülõ, lappangó vihar mivel a förgeteg másfelé vonult el, enyhe és kellemesen friss hûvösséggel járta át a dolgok felszínét.
Így van ez néha ebben az életben is: a lélek, amely szenvedett az élet súlyától, váratlanul megkönnyebbül, maga sem tudja megmagyarázni miért.
El tudom képzelni, hogy idõjárási viszonyok vagyunk, és fenyegetõleg tornyosul fölénk a vihar, amely azután máshol tör ki.
A dolgok roppant üressége, a határtalan feledés, amely betölti az eget és a földet...

Címkék:

Szavazatok száma: 191

Márai Sándor: Szindbád hazamegy (részlet)

Beküldte Ady - 2012. június 2.

„...Szindbád, évtizedes tapasztalatok birtokában, tudta azt is, hogy a kocsmákban, ahol hibás helyesírással írják az étlapot, igazibb bizalommal merítheti meg kanalát a vendég a levesben, mint a vendéglőkben, ahol nyomtatták az ételek nevét. Mindenhol evett a hajós e hazában, mértéktartóan, de nagyon figyelmesen, mintha ízekben, fűszerekben, mártásokban, jó szagú hozzávalókban élne tovább egy íratlan műveltség, mely legalább olyan igazi és éppen úgy jelenti Magyarországot, mint a Millenniumi Emlékmű vagy Vargha Gyula összegyűjtött versei.

Szavazatok száma: 212

József Attila: Nem én kiáltok

Beküldte Ady - 2012. május 18.

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Szavazatok száma: 222

Oldalak

Subscribe to Front page feed