A tiszta gondolkodás

Beküldte Ady - 2013. március 19.

Azt gon­dol­juk, a vilá­got akkor lehetne meg­men­teni, ha ele­gendő jóaka­rat és türe­lem lenne. Ez azon­ban téve­dés. Ami meg­vált­hatja a vilá­got, az nem a jóaka­rat és a tole­ran­cia, hanem a tiszta gon­dol­ko­dás. Mi haszna lenne a türe­lem­nek, ha köz­ben meg vagy arról győződve, hogy neked van iga­zad, s mindaz, aki nem ért veled egyet, téve­dés­ben él? Ez nem türe­lem, hanem leeresz­ke­dés. Az pedig nem a szí­vek egy­sé­gé­hez, hanem meg­osz­tott­sá­gá­hoz vezet, mert fel­jebb kép­ze­led magad a töb­bi­nél. Ez a pozí­ció pedig maga­sabb­rendű­ségi érzet­hez vezet, a szom­szé­da­id­ban pedig nehez­te­lést szül; s ez további türelmetlenséget.

Ant­hony de Mello

Szavazatok száma: 106

Márai Sándor: Március

Beküldte Ady - 2013. március 11.

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

Szavazatok száma: 88

Hamvas Béla: A bor filozófiája (részlet)

Beküldte Ady - 2013. március 1.

A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A borországok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szent György-hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.

Szavazatok száma: 175

Egri László: Reggélek

Beküldte Me - 2013. február 15.

Harsog a vekker,
keserves reggel!
Zizeg-zörög, csattog, kattog,
nehéz karom testén pattog.
Borzadalom, riadalom!
Tegnap még nagy vigadalom.
Fáradt testem összerezzen,
még öt perccel megelégszem.
Szemem mered, lábam remeg,
pózomból én nem engedek.
Mi vár rám ma? - örök rejtély,
-"Édes mackóm, lassan keljél!"
Mézzel kenték szemem széjjel,
összeragadt még az éjjel.
Nem is nyílik, mackó-bánat,
rácsukták a tonnás zárat.
Megyek én nagy kedvvel, bátran,
mint Sándorunk a Segesvárban.

Szavazatok száma: 271

Márai Sándor: február

Beküldte Ady - 2013. február 9.

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Címkék:

Szavazatok száma: 149

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Beküldte Ady - 2013. február 4.

Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

Szavazatok száma: 142

Ady Endre: Valaki útravált belőlünk

Beküldte Ady - 2013. január 25.

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Címkék:

Szavazatok száma: 294

Márai Sándor: Január

Beküldte Ady - 2013. január 5.

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?
Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Címkék:

Szavazatok száma: 140

Örkény István: Világvége

Beküldte Ady - 2012. december 22.

TUDNIVALÓK, KÖZLEKEDÉSI KORLÁTOZÁSOK A
FEBRUÁR 1-JEI ESEMÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.

A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.

Szavazatok száma: 130

Márai Sándor: december

Beküldte Ady - 2012. december 3.

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

Címkék:

Szavazatok száma: 168

Oldalak

Subscribe to Front page feed