Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 8. levél

Beküldte Ady - 2014. július 8.

Borgeby gård, Flädie, Svédország,
1904. aug. 12.

Szeretnék újból beszélgetni Önnel egy keveset, kedves Kappus úr, bár szinte semmi hasznosat sem mondhatok, semmit, ami segítene. Sok és nagy bánat érte Önt és el is múltak. Azt írja, hogy elmúlásuk is nehéz és lehangoló volt. De arra kérem, fontolja meg, nem úgy van-e inkább, hogy ezek a nagy szomorúságok áthatották Önt? Nem változott-e meg lelkében sok minden s nem lett-e Ön is más valahol, lényének valamelyik zugában, mialatt szomorú volt? Veszélyesek és rosszak csak azok a bánatok, amelyekkel az emberek előtt kérkedünk, hogy túlkiabáljuk őket; olyanok ezek , mint a felületesen és ostobán kezelt betegségek: csak lappanganak és kis idő múlva annál félelmesebben törnek ki; felgyülemlenek bensőnkben és élnek, de ez az élet át nem élt, elvetélt és elveszett élet, amelybe bele lehet halni. Ha képesek lennénk messzebbre látni, mint ameddig tudásunk ér és még egy kissé sejtésünk előbástyáin is túl, akkor talán nagyobb bizalommal hordoznánk el bánatainkat, mint az örömöt. Mert a bánat pillanataiban valami új, valami ismeretlen hatol belénk; érzékeink bátortalan elfogódottságban némulnak el, bensőnkben minden meghátrál, elcsendesül és az új erő, amelyet senki sem ismer, hallgatagon pihen a csendben.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 7. levél

Beküldte Ady - 2014. június 7.

Róma, 1904. május 14..

Kedves Kappus uram,

hosszú idő telt el azóta, hogy legutolsó levelét megkaptam. Ne nehezteljen rám ezért; először munkám, azután más zavaró körülmények s végül betegeskedésem akadályozott újból és újból a válaszban, amelyet nyugodt és jó napjaimból akartam Önnek küldeni. Most megint jobban érzem magam valamelyest (a tavaszelő a maga ártalmas, szeszélyes változásaival itt is erősen érezhető volt), s így hozzájutok, hogy végre üdvözöljem Önt, kedves Kappus úr és amennyire tőlem telik, (hisz oly szívesen teszem ezt) egyet-mást hozzáfűzzek leveléhez.
Amint látja: szonettjét leírtam, mert úgy találtam, hogy szép, egyszerű és a csendes mértéktartáshoz legjobban illő formában született. Azok közül a versei közül, amelyeket eddig olvashattam, ezek a legjobbak ... És most átadom ezt a másolatot, mert tudom, milyen sok fontos és új tapasztalattal jár, ha munkánkat idegen kézírásban látjuk viszont. Olvassa úgy a verset, mintha idegen lenne és szíve mélyén érezni fogja, mennyire Önhöz tartozik.
Öröm volt számomra levelének és e szonettnek többszöri elolvasása; mindkettőt köszönöm.
És ne vezesse tévútra az, hogy van valami Önben, ami magányosságából kikívánkozik. Ha nyugodtan és megfontoltan s mintegy eszközként használja fel, — éppen ez a vágy fog segíteni Önnek abban, hogy magányát nagy területre szélesíthesse ki. Az emberek (konvenciók segítségével) mindig a könnyű, sőt a legeslegkönnyebb megoldást választották; világos azonban, hogy nekünk a nehézre kell igyekeznünk; minden élőlény ezt vállalja, a Természetben a maga módján nő és védekezik minden, önmagából fejlődik sajátossá és mindenáron megkísérel azzá válni, minden ellenállással szemben.
Keveset tudunk, de az a bizonyosság sohasem hagyhat el bennünket, hogy a nehezet kell vállalnunk.
Egyedül lenni jó, mert az egyedüllét nehéz; ha pedig nehéz valami, ez csak eggyel több ok arra, hogy cselekedjük.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 6. levél

Beküldte Ady - 2014. május 26.

Róma, 1903. december 23.

Kedves Kappus uram,

nem szabad köszöntésemet nélkülöznie, midőn karácsony közeleg és Ön talán az ünnep idején nehezebben viseli egyedüllétét, mint máskor. De ha észreveszi, hogy ez a magány nagy, örüljön neki; mert (így kérdje önmagát) mi lenne a magány nagyság nélkül? Csak egyféle magányosság van s az nagy és nem könnyű elviselnünk: csaknem mindenkinek vannak olyan órái, amikor szívesen elcserélné akármivel, bármilyen közönséges és olcsó közösséggel, a legközelebbivel, a legméltatlanabbal való megegyezés látszatával is...De talán éppen az ilyen órákban növekedik a magány; mert az ő növése is fájdalmas, mint a fiúké és szomorú, mint a sarjadó tavaszok. Ám ez ne tévessze meg Önt. Mégis csak erre van szükség: egyedüllétre, nagy benső magányra. Hogy magunkba mélyedjünk és órák hosszat senkivel se találkozzunk, ezt kell elérnünk. Egyedül lenni, mint ahogy gyermekkorunkban magunk voltunk, mikor a felnőttek közöttünk járkáltak, összefonódva nagy és fontosnak látszó dolgokkal s ők maguk is oly serénynek tűntek, mivel tetteikből semmit sem értettünk. S ha egy nap belátjuk, hogy foglalkozásuk szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk továbbra is gyermekként, mint valami idegenre saját világunk mélységéből, saját magányunk tág teréből, amely maga is munka, rang és hivatás?

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Marcus Aurelius: Elmélkedések (1. részlet)

Beküldte Ady - 2014. május 26.

...A szomszédos ágtól elszakított ágat szükségszerűen le kell vágni az egész törzsről. Éppen így az ember, ha csak egyetlen embertársával szakít is, ezzel az egész közösségtől elvágta magát. Csakhogy az ágat idegen kéz vágja le, az ember pedig embertársától gyűlöletből, vagy undorból önmaga szakítja el önmagát s nem veszi észre, hogy ezzel egyszersmind az egész társadalomtól elvágta magát. Zeus, az emberi közösség alkotója azonban megajándékozott a lehetőséggel, hogy embertársunkkal ismét összeforradjunk, és így az egésznek újra kiegészítő része legyünk.

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 5. levél

Beküldte Ady - 2014. március 31.

Róma, 1903. okt. 29.

Kedves és tisztelt Uram,

augusztus 29-i levelét Firenzében kaptam meg és csak most felelek rá, két hónap múlva. Bocsásson meg ezért a késlekedésért, de útközben nem szívesen írok levelet, mert a levélíráshoz a legnélkülözhetetlenebb eszközökön kívül többre van szükségem: némi csendességre, magányra s egy nem túlságosan kedvetlen órára.

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 4. levél

Beküldte Ady - 2014. március 1.

Worpswede, Bréma mellett, 1903. júl. 16.

Tíz napja lehet, hogy eljöttem Párizsból, nagyon fáradtan és gyengélkedőn, s a nagy északi alföldre utaztam, amelynek tágas rónasága, csendje és éghajlata talán rendbehozza egészségemet. De éppen hosszantartó esős időben érkeztem és a nyugtalan, szeles táj csak ma kezd egy kissé derülni; felhasználom hát ezt az első világosabb percet, hogy köszöntsem Önt, kedves Uram.

Kedves Kappus úr: sokáig válasz nélkül hagytam egy levelét, nem mintha elfelejtettem volna. Ellenkezőleg: abból a fajtából való volt, amelyet újból elolvas az ember, ha írásai közt ráakad s belőle nagyon közelről ismertem meg Önt. A május 2-iki levele volt ez s bizonyára emlékezik rá. Ha most e messze síkságok nagy csendjében olvasom, szép aggódása az életért még jobban megindít, mint ahogyan ezt Párizsban éreztem, ahol minden másként csendül és hal el a túlzott, a tárgyakat is megreszkettető zsivajban. Itt, ahol egy óriási vidék ölel körül s fölötte átzúdulnak a tengerről jövő szelek, itt érzem csak, hogy azokról a kérdésekről és érzelmekről, amelyek a maguk mélységében saját életüket élik, senki sem tud Önnek felvilágosítást adni; mert a legjobbak is elvétik a szavakat, ha azokkal valami hajszálfinomat és szinte kimondhatatlant kell kifejezniök. De mégis hiszem, hogy meg kell találnia a megoldást, ha olyasféle dolgokhoz alkalmazkodik, mint amilyenek most az én szemeimet üdítik fel. Ha a Természethez simul s benne az egyszerűhöz, a kicsinyhez, ami alig látható és oly meglepően naggyá és mérhetetlenné tud válni; ha megvan Önben az apró dolgoknak ez a szeretete és egészen egyszerű szolgaként igyekszik megnyerni annak a bizalmát, ami szegényesnek látszik: akkor az Ön számára is könnyen lesz egységesebb s valamiképpen békültebb minden, talán nem az értelmében, amely csodálkozva hátramarad, hanem legbensőbb éber tudatában és tudásában. Ön oly fiatal még, annyira a kezdet kezdete előtt áll, hogy amennyire csak tudom, arra kérem, kedves Uram, legyen türelemmel szívének minden megoldatlan kérdésével szemben és kísérelje meg magukat a kérdéseket szeretni, mintha elzárt szobák, vagy nagyon idegen nyelven írt könyvek lennének. Ne kutasson most a feleletek után , melyek nem adatnak meg Önnek, mivel nem tudná őket átélni. És erről van szó: átélni mindent. Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül, egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe. Hiszen lehet, hogy magában hordja az alkotás és alakítás lehetőségét s ez az élet különösen tiszta és boldog fajtája; nevelje magát erre, – de fogadja el nagy bizalommal azt, ami jön, s ha a saját akaratából jön, bensője valamely szükségéből , vegye magára és ne gyűlöljön semmit.

Szavazatok száma: 0

Faludy György: Michelangelo utolsó imája

Beküldte Ady - 2014. február 22.

Üllőd a föld s az égi boltra állván faludy
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 3. levél

Beküldte Ady - 2014. február 9.

Viareggio Pisa mellett (Olaszország)
1903. ápr. 23.

Húsvéti levelével, kedves és tisztelt Uram, nagy örömöt szerzett nekem; ez a levél ugyanis sok jót árult el Önről s az a mód, ahogyan Jacobsen nagy és rokonszenves művészetéről beszélt, megmutatta, hogy nem tévedtem, amikor ebbe a teljességbe irányítottam az Ön életét sok kérdésével együtt.
Most kitárul majd Ön előtt "Lyhne Niels", a nagyszerűség és mélységek könyve; minél többször olvassuk, annál inkább úgy tűnik, hogy minden benne van, az élet legfinomabbra párolt illatától legsúlyosabb gyümölcseinek dús-zamatú, érett ízéig. Itt minden csupa megértett, megragadott, átélt s az emlékezet tovarezgő visszhangjában felismert esemény; egy élmény sem jelentéktelen, a legcsekélyebb történés is sorsként bontakozik ki és maga a sors olyan csodálatos, hatalmas szőttes, amelyben minden egyes fonalat végtelenül gyöngéd kéz vezetett s helyezett a többi mellé, hogy száz másik fonál tartsa és hordozza. Tapasztalni fogja, milyen boldogság először olvasni el ezt a könyvet és úgy fog bolyongani tömérdek meglepetése között, mint egy újfajta álomban.
De mondhatom, hogy az ember később is újból és újból ugyanezzel a bámulattal olvassa ezeket a könyveket, csodás erejükből mit sem veszítenek és semmi sem fakul el abból a meseszerűségből, amellyel elsőízben is elárasztják az olvasót.
Csak egyre jobban élvezzük őket, mindig hálásabban s valamiképpen jobban és egyszerűbben látunk, mélyül az életbe vetett hitünk s életünk boldogabb lesz és növekszik.
Később el kell olvasnia a "Grubbe Mária" sorsáról és vágyairól írt csodás könyvet, Jacobsen leveleit, naplóját és töredékeit s végül verseit, amelyek a végtelenségbe zengnek, ha fordításuk csak mérsékelt is. (Ehhez javasolnám Önnek, hogy alkalmilag vásárolja meg Jacobsen összes műveinek díszkiadását, amelyben mindez megtalálható. Három kötetben jelent meg, jó fordításban ,Eugen Diderichsnél, Lipcsében, s azt hiszem, csak 5 vagy 6 márka kötetje.)

Címkék:

Szavazatok száma: 4

Adam Zagajewski: Lembergbe utazni

Beküldte Ady - 2014. február 2.

Lembergbe utazni. Melyik állomásról utazzunk
Lembergbe, ha nem álmunkban, hajnaltájt,
mikor harmat ül a bőröndökön, és éppen
megszületnek az expresszek és a torpedók. Hirtelen
utazni el Lembergbe, az éjszaka közepén, nappal,
szeptemberben vagy márciusban. Ha Lemberg
létezik a határokon túl, és nem csupán az új
útlevelemben, ha a lobogó kőrisek és nyárfák
nem szűnnek hangosan lélegezni, akár
az indiánok, s a patakok tovább mormogják
a maguk komor eszperantóját, a viperák pedig,
mik akár az orosz nyelvben a lágyságjelek,
elillannak a fűben. Összecsomagolni és elutazni,
bármiféle búcsú nélkül, délben, eltűnni, akár
az elájuló kisasszonyok. Vagy a bojtorján,
a bojtorján zöld serege, alatta pedig, egy velencei
kávéház napernyői alatt az öröklétről társalgó
csigák. Hanem a székesegyház az égbe nyúlik,
emlékszel, oly meredeken, oly függőlegesen,
akár a vasárnap vagy a fehér szalvéták vagy
a málnával teli vödör a padlón, vagy
a szomjam, mely akkor még nem is létezett,
csak a kertek s a gyom s a cseresznyefán
a mézga s az illetlen Aleksander Fredro.
Mindig is túl sok volt Lembergből, senki sem
érthette meg az összes negyedét, senki sem
hallhatta meg mindahány, naptól perzselt
kövének zúgását, az ortodox templom
éjjelente másképpen hallgatott, mint
a székesegyház, a jezsuiták megkeresztelték
a növényeket, mindahány levelüket, azok
mégis eszeveszetten nőttek, és mindenütt öröm
bujkált, a folyosókon és a kávédarálókban,
melyek maguktól forogtak, a kék teáskannákban,
a keményítőben, ami az első formalista
volt, az esőcseppekben és a rózsatövisekben.
Az ablak alatt elfagyott forzíciák sárgállottak.
A harangok kongtak, a levegő vibrált,
az apácák főkötői vitorlásokként úsztak
a színház körül, a világ oly gazdag volt,
hogy szüntelenül újráznia kellett magát,
a közönség tombolt és nem akarta
elhagyni a termet. Nagynénéim nem sejtették,
hogy egyszer majd feltámasztom őket, és
oly nagy bizalommal telve s oly magányosan
éltek, cselédek siettek friss tejföl után, tisztán
és szépen vasaltan, a házakban kevéske
harag lakott és óriási remények. Brzozowski
megérkezett vendégprofesszornak, az egyik
bácsikám poémát írt azzal a címmel: Miért,
s a Mindenhatónak ajánlotta, és túl sok volt
Lembergből, nem fért el a tálakban,
megrepesztette a poharakat, túlcsordult
a tavacskák, a tavak partján, minden
kéményből előkígyózott, tűzzé hevült, viharrá,
villámlásként kacagott, meghunyászkodott,
hazatért, az Újszövetséget olvasta,
a díványon szunyókált a hucul szőnyeg mellett,
túl sok volt Lembergből, s most semmi sem
maradt belőle, féktelenül nőtt és az ollók
levágták, zord kertészek, ahogy májusban
mindig, könyörtelenül, szeretet nélkül,
ó, várjatok, hadd jöjjön lágy páfrányaival
a meleg június, hadd jöjjenek a végtelen
nyári mezők, vagyis a valóság.
Hanem az ollók szétvágták, a vonalak mentén és
a szálakon át, a szabók, a kertészek, a cenzorok
átvágták a testet és a koszorúkat, a nyesőollók
lankadatlan csattogtak, akár egy óvodás kivágóban,
ahol körbe kell nyírni egy hattyút vagy őzet.
Ollók, bicskák és borotvapengék végigkarmolták,
elvágták, megkurtították a főpapok, a terek,
a házak puha ruháját, a fák némán dőltek ki,
akár a dzsungelben, és a székesegyház remegett,
és az emberek virradatkor zsebkendő és
könnyek nélkül búcsúzkodtak, cserepes
ajakkal, többé már nem látlak, oly sok halál
vár rád, miért kell minden városnak
Jeruzsálemmé válnia és minden embernek
zsidóvá, most pedig csak úgy futtában
becsomagolni, mindig, minden áldott nap
és lihegve elutazni, Lembergbe utazni, hiszen
létezik, békésen és tisztán, akár egy
őszibarack. Lemberg mindenhol jelen van.

Fordította Zsille Gábor

Címkék:

Szavazatok száma: 1

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 2. levél

Beküldte Ady - 2014. január 1.

Viareggio Pisa mellett (Olaszország)
1903. ápr. 5.

Elnézését kell kérnem, kedves és tisztelt Uram, hogy csak most emlékezem meg köszönettel február 24-i leveléről: az egész idő alatt rosszul voltam, ha nem is éppen betegség, de valami influenza-szerű bágyadtság nehezedett rám s ez mindenre alkalmatlanná tett. És végre, mivel állapotom sehogyan sem akart javulni, leutaztam ide a déli tengerpartra, amely jótékony hatásával egyszer már segített rajtam. De még korántsem vagyok egészséges, nehezemre esik az írás és ezért kap most Ön hosszabb levél helyett csak néhány sort.
Természetesen tudnia kell, hogy levelei mindig megörvendeztetnek, csak legyen elnéző a válasszal szemben, amely gyakran talán kielégítetlenül hagyja Önt; mert alapjában véve és éppen a legmélyebb és legfontosabb dolgokban véghetetlenül egyedül vagyunk s hogy valaki másnak tanácsot adni, vagy máson segíteni tudjon, sok mindennek kell történnie, sikerülnie, a dolgok teljes konstellációjának kell beállnia, hogy ez csak egyszer is szerencsével járjon.
Ma csak két dolgot akarok még mondani Önnek.

Címkék:

Szavazatok száma: 3

Oldalak

Subscribe to Front page feed