Stein Mehren: Karomba kulcsolom

Beküldte Ady - 2015. február 26.

Karomba kulcsolom
a fejedet, ahogy te 
gyöngédségbe a szívemet
ahogy minden karjába kulcsol valamit
és mindent karjába kulcsol valami más
Ahogy egy követ vet ki a partra
a tenger, ahogy a fák emelik
az ősz érett gyümölcseit, ahogy 
az égitestek űrje emeli a földet
Így kulcsol kettőnket karjába valami így emel
odáig ahol a titok a titokba kulcsolja karját

Fordította Orbán Ottó

Szavazatok száma: 0

Konsztantinosz Kavafisz: Hangok

Beküldte Ady - 2015. február 26.

Eszményi hangjai, s amiket úgy szerettünk,
azoknak, kik meghaltak, vagy kik nem kevésbé
elvesztek számunkra, mint a halottak.

Néha álmunkban megszólalnak ők,
néha eszünk hallja őket, gondolatunkban.

S hangjukkal egy-egy pecre visszatérnek –
hangok életünk legelső költészetéből –
mint zene, éjszaka, nagy messze, elhalón.

Fordította Somlyó György

Szavazatok száma: 0

Jean-Pierre Siméon: Levél kedvesemnek a halál tárgyában

Beküldte Ady - 2015. február 4.

Szeretném elmondani neked azt a fajta titkot
mely csak legbelül zárt szemhéjak
mögött olvasható
sokkal azután, hogy a koporsó felett már
a napok indái újra összefonódtak

Minden halottad csakis a tiéd

Csakis te tudod valódi nevüket
mely nyilvántarthatatlan
mert jelek hozzá semmi emberi nyelven
nem kapcsolódnak és nem létezik fül
felfogni a hangot mely kiejti

Halottaidat csakis te látod
hamuszín arcukon túl
látod őket s nem zuhansz a hiányba
csak te vagy világosabb árny az árnyak közt
hol felviláglik tekintetük
s a gyengédség pontos tenyere homlokodon
akár füvek hullámzása a szélben

Csakis te ismered fel őt
ki nem álmok anyagából vétetett
s nem olyan mint sivataggá porló emlék

Csakis te ismered
halottaid gyengédségét
hisz gyengédségükből születtél
és minden egyes mozdulatoddal
meghosszabbítod az életük összehajló gyengédségét
mostantól a te szemednek
kell átlátni pontosan hiányuk
átlátszó terét
csakis te értheted visszavont életüket
szertefoszlásukat és az egyöntetű napfényt
önként vállalt örömeidet

És a dolgok önkéntelen szépségét

A holtak mintha aludnának oldalukon heverve
éjszakájukból nem gyógyulsz ki sosem
de ami általuk hiányzik
mégis te teljesíted ki mint egy sziget mely a szárazföld
toldaláka ott hol nincs már száraz
lánya vagy halottaidnak
az vagy nekik mit maguk sem sejtenek magukról

Fordította Lackfi János

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Zbigniew Herbert: Ballada arról, hogy nem halunk meg

Beküldte Ady - 2015. január 30.

Akik hajnalban kiúsztak
de már sose térnek vissza
a hullámokon hagyták nyomukat -

a tenger mélyén ekkor lehull egy kagyló
gyönyörű mint a megkövült ajak

azok akik a homokos úton mentek
nem láttak át a zsalugáteren
bár a tetőt már megpillantották -

a levegő harangjában lelnek menedéket

akik pedig csak árván hagynak
egy kihűlt szobát pár könyvet
üres tintatartót fehér papírlapot -

bizony mondom nem haltak meg egészen

suttogásuk átjön a tapéták sűrüjén
a mennyezeten lakik lapos fejük

levegőből vízből mészből földből
készült az ő paradicsomuk s a szél angyala

kezében szétmorzsolja testüket
s majd kiterjednek ők
e világ mezői felett

Fordította Weöres Sándor és Gimes Romána

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Jan Skácel: Visszatérés

Beküldte Ady - 2015. január 15.

Visszatérés Hova Melyik országba melyik
városba melyik lakásba

Ki ad tanácsot ha eltévedsz egyszer
s ki lesz ki rád mosolyog visszaköszönve
ki mutatja meg melyik úton haladj tovább
s ki mondja meg hogy mily messze a senki földje

És mész majd nappal éjjel napok százain át
évekig tart utad ezer folyó előtted
s nem érkezel meg és vissza se térsz soha
valaki egészen más jött vissza helyetted

felszaladt a lépcsőn egykori otthonához
a házban hol oly rég járt utoljára
megtorpant majd mély lélegzetet vett
s csöngetett izgatottan de hiába

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Miroslav Holub: Örömóda

Beküldte Ady - 2015. január 15.

Szeretni akár reménytelenül is:
csupán ez a szerelem.

Új rádiószondát felküldeni,
ha tíz le is zuhant már,
kétszáz nyúllal újrakezdeni,
ha száz el is pusztult már,
csupán ez a tudomány.

A titkot kérdezitek?
Csupán egyetlen neve van:
újból.

Végtére is
a kutya a fogai között tartja a képmását,
ami a vízen tükröződik,
s az emberek új műholdat szegecselnek:
szeretlek.

Miként a kariatídák,
égre emelt karunkkal
tartjuk magunk fölött a gránit-időt,

és legyőzetve is
mindig mi győzünk.

Szavazatok száma: 0

Olav Håkonsson Hauge: Elhúzom a függönyt

Beküldte Ady - 2014. december 5.

Lefekvés előtt elhúzom a függönyt,
ha fölébredek, hadd lássam az eleven sötétet,
az erdőt, az eget. Sírbolt az a hely, 
ahonnét nem láthatok a csillagokra.
Emelkedik az Orion, mint mindig, nyugaton felrohan,

pedig tovább, mint én vagyok, még nem jutott. 
Fekete és kopár a cseresznyefa ága odakinn.
A menyek szédítő terein át
kemény patákkal üget a hajnali hold.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Pilinszky János: Parafrázis

Beküldte Ady - 2014. október 11.

Mindenki táplálékaként

ahogy már írva van, adom,

mint élő eledelt, a világnak magam.

 

Mert minden élő egyedűl az elevenre éhes,

lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek,

hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet!

 

Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú?

S mi odalök, micsoda vágy, tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szivem hogy falja föl a horda! Eleven táplálék vagyok dadogva és dobogva.

 

Szavazatok száma: 0

Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz: 10. levél

Beküldte Ady - 2014. szeptember 4.

Párizs, 1908. Karácsony  másodnapja

Tudatnom  kell  Önnel, kedves Kappus úr, hogy szép levelével milyen örömöt  szerzett nekem. A  hírek, amelyeket közöl, most ismét valóban jónak nevezhetők és minél hosszasabban gondolkozom rajtuk, annál inkább úgy találom, hogy csakugyan jók. Voltaképpen Karácsony estéjére akartam ezt Önnek  megírni, de ezen a télen nagyon mélyen és szinte megszakítás nélkül merültem el munkámba, s így a régi ünnep oly gyorsan érkezett meg, hogy alig volt időm a legszükségesebb intézkedésekre az írás mérséklésére vonatkozólag.
   De gyakran gondoltam  Önre ezekben az ünnepnapokban és elképzeltem, milyen csendességben élhet abban a magányos erődben a kopár hegyek között, amelyeken úgy viharzanak át a hatalmas déli szelek, mintha nagy falatokban le akarná nyelni őket.
   Mérhetetlen nagynak kell lennie  a csendnek, amelyben ezek a hangok és mozgások elférnek és ha meggondolom, hogy mindehhez még hozzájárul és velük együtt zeng a távoli tenger jelenléte, talán mint e történelem előtti  harmónia legbensőségesebb hangja, – akkor csak azt kívánhatom Önnek, hogy bizalommal és türelmesen engedje át magát e nagyszerű magány alakító munkájának, amelyet többé semmi sem törölhet ki életéből  s amely minden átélni- s tennivalójában hatni fog csendesen  és döntően és névtelen befolyásként tovább folytatódik, mint ahogy elődeink vére továbbcsörgedez bennünk s a mienkével  keveredve tesz bennünket azzá az egyszerivé és meg-nem-ismétlődővé, akik életünk minden fordulatában vagyunk.
   Igen  örülök, hogy Önnek ilyen szilárd, kézzelfogható állása van, ez a rangja, ez az egyenruhája, ez a szolgálata, mindez a gyakorlati és körülhatárolt dolog, ami a hasonlóképpen elkülönített csekély számú legénység környezetében komoly és szükséges jelleget  nyer és a katonai hivatás játékos és időtöltő  mivoltán túl éber munkát jelent  s nemcsak megengedi az önálló résen-állást, hanem egyenesen arra nevel. És csak ez a szükséges, hogy olyan körülmények közt legyünk, amelyek formáló hatással vannak ránk és időnként hatalmas, természetes  tények elé állítanak.
   Az  élet egyik fajtája csak a művészet, és életünkkel akkor is készülhetünk rá, ha nem is tudunk róla; minden valóságosban közelebb vagyunk hozzá és inkább szomszédai vagyunk, mint a nem-valóságos, félig művészi hivatásokban, mert  ezek miközben bizonyos művészetközelséggel ámítanak, minden művészet lényegét gyakorlatilag tagadják és támadják, mint például az egész újságírás, csaknem minden kritika és az úgynevezett irodalom háromnegyed része.
   Egyszóval – örülök, mert Ön túljutott azon a veszélyen, hogy mindebbe belekeveredjék és valahol a valóságban meggyökerezve él magányosan és bátran. Bárcsak megerősítené és megtartaná Önt ebben az előttünk álló év.

                                                                           Mindig hű barátja:
                                                                               R. M. Rilke

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Oldalak

Subscribe to Front page feed